Lukács Evangyélioma

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

2. rész

2.1	És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
2.2	Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
2.3	Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
2.4	Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
2.5	Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
2.6	És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
2.7	És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
2.8	Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
2.9	És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
2.10	És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
2.11	Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
2.12	Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
2.13	És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
2.14	Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
2.15	És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
2.16	Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
2.17	És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
2.18	És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
2.19	Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
2.20	A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
2.21	És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
2.22	Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
2.23	(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
2.24	És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
2.25	És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
2.26	És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
2.27	És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
2.28	Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
2.29	Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
2.30	Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
2.31	A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
2.32	Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
2.33	József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
2.34	És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
2.35	Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
2.36	És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
2.37	És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
2.38	Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
2.39	És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
2.40	A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
2.41	Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
2.42	És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
2.43	És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
2.44	Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
2.45	És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
2.46	És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
2.47	És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
2.48	És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
2.49	Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
2.50	De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
2.51	És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
2.52	Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.

Lukács Evangyélioma 1. rész

Lukács Evangyélioma 3. rész

Oszd meg a barátaiddal a Facebookon